Amikor a TikTokért jöttek, nem szóltam, mert

ez a hírlevél megírta magát

Sziasztok,

Augusztus 20-a után véget ér a balatoni szezon, a közéletben pedig az uborkaszezon: a közszereplők, médiamunkások és a háttérmachinálók visszatérnek a munkába, és kezdődhet a politikai szezon.

Magyar Péter performanszaitól eltekintve pedig csak berobbant az okostelefonok betiltásának kérdése, mint az ügy, amire fel lehet húzni az ellenzéki remények szerint az őszi protest-hullámot.

Már nyár elején írtam a rendeletről, amit alapvetően helyesnek vélek, de aztán úgy egy hónapja elkezdte felkapni a témát az ellenzéki közvélemény is. A PDSZ júliusban kezdett tiltakozni a tervezet ellen, mondván, hogy az nem éri majd el a célját, majd a telex is megkérdezett szakértőket, akik azt mondták, hogy a telefon drog. A héten aztán a belpesti elitgimnázium igazgatóját menesztették a posztjáról, miután felkapta a sajtó az iskola közleményét, hogy ők nem tartják be a rendeletet, és egyből kettő tüntetés is szerveződik, hogy kiálljon a leváltott igazgató mellett.

Nem voltak magas elvárásaim, de a balliberális értelmiségnek sikerült azokat is alulmúlnia. Idézem magamat egy hónappal ezelőttről, amikor a közvéleményt elkezdte érdekelni a téma:

"Gondolom nyáron max. csámcsogás lesz ebből, majd szeptembertől eldől, hogy sül el ez a kísérlet. A téma kapcsán szerintem érdekes, hogy itthon mondjuk pont az érintett gyerekek nem lettek megszólítva nagyon eddig, hogy amúgy nekik milyen érzés a mobilos gyerekkor, és mit tennének vele vagy ellene. Jonathan Haidték blogján ebből több bejegyzés volt, de ők most már ott tartanak, hogy a gyereknél állandóan jelen lévő mobil hogy változtatja meg a szülőket, meg úgy általában miként kutyul bele a szülő és gyerek viszonyába azzal, hogy a valódi leválasztódást meggátolja.

[...]

Közben meg mégis itt jön ki a szellemi életünk sivársága, hogy a technológiáról csak úgy tudunk gondolkodni, mint hogy az a jó és a progresszió, vagy a rendelettel szabályozható Sátán: e két part között meg a társadalom magára is magatehetetlenként tekint. [...] De sem a tőke, sem a politika nem mondhatja ki nyíltan, hogy ez a cél, hanem megy a téma körül ez a táncikálás, a kérdés bebújtatása másik kérdésbe: még mindig röhögünk Orbán Viktoron, mert butatelefonja van, miközben az ellenzéki értelmiség láthatóan pszichózis közeli állapotban van a saját közösségimédia-függőségétől."

És most idézném Batka Zoltánt, a Népszava publicistáját (azóta törölte a posztot):

"Szóval juszt is telkóval kell járni suliba, pontosan azért, hogy ilyen gyepesfejű fideszes faszkalap téeszelnökök ne ugathassanak bele csak úgy egy belvárosi elitgimnázium életébe csak azért mert a választásokon megvették fél BAZ megyét tüzifával meg házipálesszel, meg beszaratták Kárpát Medence összes kisnyugdíjasát a háborúval. Akik nyomják a nagy álszent dumát, hogy a gyerekeket a mobiltelefon okozta depressziótól féltik. Miközben teli aggatták a várost "HÁBORÚ" feliratú plakátokkal, nem ritkán iskolák bejárata elé. Tojnak ezek egy nagyot a gyerekre. Ez itt a lábhoz idomításról szól, meg a városi libsi megalázásáról. Törd meg a gyereket, abba a szülő is beleroppan. Szóval telefont elő, mert ha az ilyen türhőknek hagyják, hogy beleokoskodjanak mások életébe, akkor utána tovább fognak menni. Jöhet majd a kötelező hajviselet, vagy az órák előtti kötelező áhítat, meg székely himnusz vigyázzállásban, meg Nélküled, meg a többi levegőtlenség, amin ezek a nyomorultak tenyésznek. Mert ezek ilyenek, a stréberek mindig így állnak bosszút saját, nem létezett fiatalságukért a mai fiatalokon."

Ezen a ponton a törvényalkotók helyében megfontolnám a kötelező józansági-teszt kitöltését, mielőtt az ember megnyomja a "poszt elküldése" gombot.

De a tárgynál maradva: vegyük észre, hogy nagyjából két lépésben sikerült a gyerekek egészségét és érdekét félresöpörni az O1G nevében, egy amúgy nagyon is fontos és komoly témában, amelyben ráadásul majdnem társadalmi konszenzus van.

Ráadásul ezt is sikerült kitekerni rendesen: az órákon eleve, már az okostelefonok előtt is tiltva volt a magáncélú eszközhasználat, és nem hiszem, hogy a tanárok ne léptek volna fel ellene eddig is. A tiltás lényege nem ez, hanem az, hogy a gyerekek a szünetben is inkább egymással játszanak és beszélgessenek, mert a társas együttlét mikéntjét, etikettjét és rejtett jelzéseit ebben a kötetlen formában tanulják meg az emberek. Az igazi katasztrófa nem az, hogy nem figyel órán a gyerek: az igazi baj az, hogy ha nem tanul meg embernek lenni.

Ez nyilván iskolánként és diákokként változó, de a rendelet időzítése nem véletlen. A Z-generáció most ért be a munkaerő-piacra, és gondolom jelezték a vállalatok, hogy az új emberanyag rottyon van. Az iskola célja ebben a rendszerben pedig az, hogy a munkavállalókat termeljen: a telefonok káros hatását eddig is tudták a szakértők, de most lett a helyzet annyira globálisan kritikus, hogy globálisan egyszerre lépnek az iskolarendszerek a tiltás irányába. Ezeket eddig se érdekelte senki mentális egészsége, azért is tolták át erőből a lezárásokat mindenhol: csak amikor a tőke visszajelez, hogy szar a kimenet, akkor fordítanak a kormányon.

A baj viszont ennél nagyobb, mert a rendelettel bele lehet szólni ugyan az iskolák életébe, de az egész környezetünk a közösségképződés és a játék-alapú gyerekkor ellen hat. A különböző digitális függőségek csak betörnek abba a vákuumba, ami külvilág sivársága miatt a társas élet teljes hiánya.

De hát a magyar ellenzék ezt nem látja, mert nem láthatja és nem értheti. Ami régen a "körúton belüli" értelmiség volt, az mára egy digitális Pozsonyi út: egymásra épülő koncentrikus körökből fúvódott közéleti buborék, benne az összes politikussal, értelmiséggel, machinálóval, médiamunkásokkal és az egyszeri, aktuálisan behúzott ellenzéki ultrákkal.

Amikor még benne voltam az utcai aktivizmus című sportágban, többek között azon égtem ki, hogy semmi önálló témát nem lehetett vinni. A különféle aktivisták legnagyobb nyűgje az, hogy az adott témájukkal hogy vigyék át a média ingerküszöbét: amikor pedig sikerül, akkor ott találod magad ebben a gépezetben, ami két választás között szeret felépíteni sztorikat a hősies ellenállókról, hogy aztán mindenkit ügyről ügyre terelgessen. Balhé van, tüntetés van, menni kell, és ha nem jössz, akkor miattad nem bukik a rendszer: a végén pedig csak odateremnek az aktuális esélyesnek kikiáltott politikusok, ha pedig nem szavazol, mert gyűlölöd őket vagy nem bízol bennük, akkor nem vagy más, mint egy Fidesz-bérenc, a "közösség" pedig kivet magából.

Ebben a játékban kulcsszerepe van a médiának, ami úgy tesz, mintha csak tényeket közölne, de valójában torzítja és alakítja a valóságot: csak a mostani példánál maradva hamisan terjesztették azt, hogy az igazgatót kirúgták, nem pedig csak menesztették, másrészt talán ügy se lett volna, ha nem kapja fel a sajtó (és a diri nincs olyan hülye, hogy kiírja, mert sok iskola szintén nem tervezi betartani a szabályozást, a rendeletben szereplő kibúvó révén, csak csendben).

Ha pedig van ügy, akkor a Facebook révén az összes közéleti szereplő ráugrik, besepri a lájkokat meg a mérges emodzsikat, a kommentelők özönlenek, a témába vágó híreket szétkattintják. Ekkor már csak át kell terelni a forgalmat a következő tüntetésre, ahol végre találkozhatnak a kommentelők, hozhatnak vicces táblákat, csinálhatnak erős képeket, aztán ha jó a hőfok, akkor lehet menni a Karmelitához vagy a Fidesz-székházhoz, és újra együtt áll az O1G utcabál, megérve arra, hogy a civil felszólalói előzenekarok után odaálljon egy sármos politikus, és azt mondja, hogy szavazz rám.

Ha pedig te ezen a ponton netán megkérdeznéd, hogy amúgy ezzel az okostelefon-függőséggel mi van, akkor pont olyan hülyén fognak rád nézni, mintha bármelyik előző ügyet említenéd.

Gyermekvédelem? Milyen gyermekvédelem?

Jó hétvégét.