Lehet-e a kukás gyerekéből tanár?

két sztrájk egy történetben

Gondolom mindenkinek, aki követi a híreket ugyanarról szólt ez a hét: a tanárok sztrájkjáról és a diákok tiltakozásáról. Én a magam részéről nagyrészt kicsekkoltam a napi hírfolyamból (ami életem legjobb döntése volt kb.), de így is szembe jött, ha másért nem, hát azért, mert a BKK app is szólt, hogy merre nem fogok tudni menni aznap.

Megspórolom azt, amit mindenki tud, hogy a magyar közoktatás helyzete botrányos, a fizetések megalázóak, stb. Ez olyannyira nem új, hogy amennyire a jobboldali sajtót szemléztem, még a kormányoldal is jogosnak ismeri el a tanárok követeléseit, de a gazdasági helyzetre mutogat és türelmet kér.

A hét másik eseménye a semmiből robbant be: nekem úgy tűnt fel, hogy nem hozták be a kukát a ház elől, majd a Blikk írta meg, hogy vadsztrájkba kezdtek a budapesti kukások, akikhez azóta szolidaritásból már a Pécsiek is csatlakoztak. Amennyiben a kukások helyzete nem rendeződik, úgy Budapest pár nap múlva bele fog fulladni a szemétbe, jobboldali- és baloldali utca egyaránt.

A pedagógusok és a diákok sanyarú helyzetéről már régóta cikkezett a sajtó, a tanári ellenállás a különböző reformokkal szemben nem ma kezdődött - sőt, a mostani tüntetésekben is "újraaktiválták" a Tanítanék mozgalmat, de a kukások mintha a semmiből robbantották volna ki a maguk osztályharcát.

Pedig várható volt az is. Amikor megélhetési válság van, a legalsóbb rétegek fognak fellázadni először, az FKF-nél pedig már rég ért az elégedetlenség. Amikor nekem kellett utcát söpörnöm pár éve, az utcaseprők az O1G-re úgy reagáltak, hogy a Karácsony lesz az, mert elvették a cafetériájukat. De ezeknek az embereknek nincs média-reprezentációja vagy képviselője, így ők nem a médiához fordultak a panaszaikkal, hanem csak morogtak aztán robbantottak.

A két ügyet nem csak a bér köti össze (bár biztos, hogy ez a kérdés egyre több szektorban fog felbukkanni). A tanárok ellenállása a túlzott bürokratizálódás, megfigyelés ellen bontakozott ki először, és a retorziós kirúgások voltak az az olaj a tűzre, ami végül kiszélesítette a tiltakozást. A kukásoknak is az volt az utolsó csepp, hogy külön megfigyelőket állítottak rájuk - több pénzért, mint amit ők maguk kapnak a munkáért magáért.

(Az utcaseprés során is ez volt a legidegesítőbb: két kocsival jártak utánunk a főnökök azt nézni, hogy megfelelő munkát végzünk-e. Ha egy kiadott szakasszal gyorsabban haladtunk, akkor nem mehettünk vissza hamarabb pihenni, hanem max. rajta kapott minket az autó, és kiadott még több munkát. Ennek következtében minden utcaseprő tudatosan munkalassításban van már évek óta. Ha az ellenőrző-autókat valami jutalmazó-rendszerrel helyettesítenék, Budapest sokkal de sokkal tisztább hely is lehetne.)

Jellemző persze, hogy mindkét harcot megpróbálja kisajátítani valamelyik politikai oldal: a kukásokat a jobboldal akarja felhasználni a baloldali városvezetések ellen, míg a tanárokat a balliberális oldal szabadcsapatai akarják bevonni az O1G projektbe. Egy rekesz sört tennék rá, hogy ha ebből bármelyik sikerül, akkor az a harc kudarcra van ítélve, mert ennek az országnak a befagyott polgárháború a kedvenc szórakozása, azt meg az ilyen patthelyzetbe szorított nyomorgásokkal lehet a legjobban fenntartani.

Olvastam a napokban ilyen AI-generált balos megmondásokat, hogy végül is mind a két csoport a munkásosztály része, hát miért is nem kapcsolódnak össze, hisz az lenne a logikus - és ez a mai téma, hogy nem, méghozzá azért nem, mert Magyarországon egy kukás gyerekéből nagyjából semmi eséllyel nem lehet tanár.

(Ha ismertek ilyet, akkor azonnal kérem a kontaktját.)

A magyar oktatás és benne a tanárok helyzete nem csak azért szar, mert a Fidesz szétreformálta. A magyar oktatás alapvetően a magyar osztálytársadalom újratermelő szerve, ami az elit gyerekeiből elitet csinál, a pórnépet meg küldi a szalagra vagy a konyhába - és ez az állapot már nagyon régen rögzült, de az ősbűn az a magániskolák és a szabad iskolaválasztás rendszerének a bevezetése volt.

(Aki az oktatás ennél radikálisabb kritikájára kíváncsi, azt átirányítanám Május "Osztály, vigyázz!" sorozatához . De maradj még, jó lesz.)

És hogy tegyek egy kitérőt: tud bárki nekem valami olyan programot mondani, ami a szemétszállításról szól? Mármint túl azon, hogy hasznosítsunk újra (mármint mi gyűjtjük szelektíven, valaki meg csinálja meg), vagy hogy ezt majd valami varázspálca-lengetésre lehetne automatizálni (nem lehet)?

Mert hogy az oktatásban van egy ilyen program. Az pedig az örökkön-örökké, állandóan szajkózott finn-modell. Szó se róla, a finnek egy időben tényleg mindenkit tönkrevertek a PISA teszteken, hatalmas ország PR-t csináltak abból, hogy oda mentek az oktatási szakemberek ellesni a titkokat, és akárhányszor szóba kerül itthon az oktatás helyzete, előbb-utóbb valaki kiejti ezt a varázsszót a száján.

Csak egy dolgot felejtenek el: Finnországban nincs se szabad iskolaválasztás, se olyan magániskola, ami eltérhet az országos tantervtől. A finn pedagógus meg van fizetve és elég nagy a társadalmi megbecsülésük (mondjuk a finnek furák, még a sorkatonaságot is imádják), és a finn oktatás a mai napig hatékony (bár a PISA alapján is romlik).

Tippre ott a kukás gyerekéből is lehet tanár, ha nagyon oda rakja magát, mert azért ott sincs kolbászból a társadalmi egyenlőség kerítése.

A "finn modell" titka tehát borzasztó egyszerű: nincs választásod. A szegény gyerek oda jár, ahová a gazdag. Így pedig a gazdag ember érdekelt abban, hogy az oktatás jó legyen a szegénynek is - ezért jut pénz iskolára, tanárra, gyerekre, képzésre, amire csak akarod. Ez pedig azt is jelenti, hogy a szegények és a gazdagok még gyerekként elég időt töltenek együtt ahhoz, hogy a finn közéleti atmoszféra alapból legyen olyan szocdem, hogy az átlag finn vállalkozó balra áll mondjuk itthon a DK-tól politikai kérdésekben - még akkor is, ha amúgy egy igazi hajcsár főnöknek.

Nálunk nagyjából már az óvodánál elválnak a tehetősek és a szegények útjai, ez az indulási különbség pedig csak bővül és bővül ahogy az idő telik. Az eredmény pedig az, hogy a gazdag gyerekkel együtt a gazdagok pénze is menekül a közoktatásból, ennek minden járulékos hozadékával együtt. A tanári pálya lassan a rendőr szintjén van nem csak megbecsültségében, hanem társadalmi funkciójában is - legalábbis a közoktatásban, hisz a Rousseau féle nevelési elveket kvázi privatizálták és megtették a gazdagok kiváltságának.

Ezért ennyire beszédes a videó arról, amikor a főkefe főnöke nagyképűen beállít egy kukásautóval a sztrájkoló munkások elé. Öt perc tömör gyönyör, amikor ennek a rendszernek a két szélsőértéke találkozik egymással a valóság talaján:

(Pontosabban a kukások nagy része olyan korban van, hogy ők még az ezt megelőző rendszerben tanultak, csak szanálták őket. Demszky Gábornak volt egy hasonló akciója, amikor az épp leépítendő munkásoknak próbálta elmagyarázni, hogy ez miért is lesz majd nagyon jó.)

Én tanárgyerek vagyok, ami halmozottan hátrányos helyzet és behozhatatlan előny egyben. Remélem, hogy a pedagógusok sikerrel járnak: de ott vannak előttem az utcaseprők és a kukások is.

Az első hajnalomon nem tudtam, hogy mire számítsak. Beosztottak egy középkorú nő mellé, aki a hóna alá fogott - azaz nem szopatott, mint a többiek, hanem türelmesen elmagyarázta, hogy most mit és hogyan kell itt csinálni. Amikor mentünk ki az első beosztott munkánkhoz, megálltunk egy kisbolt előtt, ahol félre volt téve a kuka mellé némi kenyér.

- Kérsz? - kérdezte.

- Mit?

- Kenyeret.

Néztem rá álmosan és meglepetten, hogy tessék?

- Itt rendesek. Hagynak kint nekünk mindig - mondta, majd a csomagolt kenyeret berakta a kukába, a zsák alá, amibe a szemetet szedtünk - ha gondolod adok.

- Szerencsére nekem van kenyerem - hebegtem zavaromban. Ráadásul valami barna rozs vagy mit ettünk akkor.

- Szerencsére még. De menjünk, mert nem fogunk végezni időben - és ezzel gurultunk is tovább a nagy büdös kukáinkkal a -15 fokban, hajnalok hajnalán.

Nem tudom mi alapján mérik azt, hogy kinek milyen lehetőségei vannak. De ha a megértés és a szeretet lenne a mérce, akkor a kukásoknak bőven több is kijárna, mint egynémely elit-gimnazistának. A szeretet nyelve lehet smirgli is.

Úgyhogy ha kirobbant az osztályharc 'pesten, akkor nem az a kérdés, hogy a jobb- vagy a balliberális oldal fogja-e megnyerni. Hanem az, hogy lehet-e a kukás gyerekéből megbecsült tanár.

Ehhez pedig fenntről kellene áldozni az arcból, és követelni lefelé.

Szabad iskolaválasztás delenda est.