Boldog új évet mindenkinek - mondanám, de a hosszú téli szünet dacára kicsit olyan még mindig, mintha 2022 ötödik negyedévében lennénk. Lehet, hogy csak a hosszú éjszakák teszik és ez szezonális, vagy tényleg az idő szivárog, és nem telik rendesen.
Mindenesetre az a megtiszteltetés ért hogy tegnap Hont András és Németh Róbert vendége lehettem a Spirit.fm Nagykép műsorában. A srácok az első fél órában maguk között diskurálnak, utána jövök én, majd Turi Tímea költő, aki tavaly zseniálisat írt az ÉS-be “A lockdown mint kultúra” címmel. A műsor végén még a bankmonitoros Argyelán József beszélt kicsit az inflációról és a lakossági megtakarításokról, szal illusztris társaság volt.
A téma nagyjából a jövő tervhezhetősége lett volna, de sokkal inkább lett szerintem egyfajta próbálkozás arra, hogy megragadjuk a bizonytalan jelen tágabb kontextusát, lett légyen az technológiai innováció, filozófia meg könyvégetés, egoizmus és nárcizmus.
Szóval bátran ajánlom magunkat, mert fasza lett:
Van pár ötletem, hogy miket fogok rátok zúdítani a következő hetekben (az újévi fogadalmak között a Jövőkór talpra állítása szerepel), addig is viszont pár cikk, amiken mostanság kattogok:
Michael Roberts - Fallen Angels - ez egy marxista közgazdász blogja, a cikk pedig egy aggasztó témát feszeget, nevezetesen azt, hogy mennyi zombivállalat van, és hogy ezek bedőlnek-e vagy sem? A probléma nagyjából az, hogy az elmúlt évtized hitelbősége életben tartott olyan cégeket is, amelyek már rég nem profitábilisak, de a pénzügyi mágia segedelmével mégis életben tudnak maradni. Ezzel lehúzzák a gazdaság termelékenységét, arról nem is beszélve, hogy pusztán súlyuknál fogva gátolják az innovációt, hisz más szereplőknek nehezebb (vagy lehetetlen) belépniük a piacra. Ettől függetlenül viszont rengeteg embernek adnak munkát, így ha elkezdenek bedőlni, az bizony fájni fog - és a 2008 óta előttünk görgetett galacsin lehet, hogy velük együtt dől majd ránk vissza.
Geoff Shullenberger - René Girard and the Rise of Victim Power - néha azt érzem, hogy blog helyett írhatnám azt is, hogy kövessétek Shullenbergert Twitteren. Még mindig ő foglalkozik a legkomolyabban Girard jelentőségével, és a legutóbbi Compactos cikke elég jól kivesézi az áldozati kultuszt - pontosabban azt, ahogy az áldozati státusz vagy pozíció hogyan lett hatalmi eszköz és politikai fegyver. Zavarba ejtő időkhöz zavarba ejtő gondolatok.
Christian Lorentzen - The Hopeful Dystopian - Christopher Laschra számtalan cikk hivatkozott az elmúlt években mind balos / jobbos szerzőktől és portálokon, ami egyáltalán nem véletlen. Nem csak a fogyasztói társadalom újfajta, nárcisztikus emberképét kritizálta, de azt is észrevette, hogy az elit elfordul az őt körülvevő társadalomtól, és ennek beláthatatlan következményei lesznek a demokráciára nézve. Az “elit” vagy Professzionális-Menedzseri-Osztály vagy “köztes osztály” sajátos szerepével és érdekeivel sokan foglalkoztak (köztük én is), és lassan beérik ez a gondolat a magyar közbeszédbe is. Addig is ez a cikk egy elég jó összefoglaló / ugródeszka Laschhoz, már annak, aki szereti a magyar közbeszédet pár évvel megelőzni.
Egyelőre ennyi, until next time.