Próbáltad már újraindítani?

kajak repülő autó helyett ez?

Sziasztok kedves olvasók, ez itt a Jövőkór, a magyar nyelvű tech-kritikus hírlevél - a disztópia demisztifikációja.

Pár évvel ezelőtt amikor a Tilos rádión futott ez a műfaj, mint kétheti adás, akkor úgy jelentkeztem be, hogy ez a rádió disztópia-figyelő műsora. Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán (és sok-sok minden a Facebook-feeden): az általam akkor kritizált aggasztó tendenciák csak turbóra kapcsoltak. A sors ironiája, hogy a műsor nagyjából pont akkor szűnt meg, amikor talán a legnagyobb szükség lett volna rá, de a 2020 végi lezárások nem csak az utcákat borították sötétbe, hanem a gondolat szabadságát is.

Kemény volt ez a két év: az elején én is le voltam fagyva, hogy hogyan is lehetne ezt felfogni, aztán jött a nekikeseredés és a megkomorodás. Később egy kis fellélegzés, aztán nyakunkba kaptuk a háborút.

Igazság szerint már egy ideje tervezgetem, hogy valamilyen formában újraindítom ezt a műfajt. A szabad piac nyilvánvalóan nem termelt ki helyette semmit, pláne nem magyarul, a techrovatok továbbra is inkább PR cégek üzenőfüzetei, kritika hellyel-közzel kapható a BME kommszakon. A politika meg a társadalomtudomány itthon továbbra se tudja se kiköpni, se lenyelni a témát, pedig az elmúlt két év után nyilvánvaló, hogy az életünk egyik legmeghatározóbb része a technológia, mely nem csak a gazdaságra, hanem a kultúrára, a gondolkodásra és a viselkedésre is kihat.

Tehát: ha tech-kritikára igény nincs is, szükség az volna rá. És ha másnál nincs olyan képesség vagy bátorság, hogy ezt a kritikát elvégezze, akkor muszáj leszek én. Nem valami népjóléti szolgálatból, hanem azért, mert különben megőrülök (még jobban).

Az eredeti terv az volt, hogy a Jövőkór podcast vagy videoblog formában tér vissza - be is szereztem hozzá mindent, nem tettem le erről.

A rádiót azért szerettem csinálni, mert adott egyfajta olyan élő feedbacket a hallgatósággal, amit a pusztán digitális platformok nem tudnak, na meg az élőszó más műfaj, mint az írás. Nálam különösen skizoid ez: tudok írni high entellektüel módon, de beszélni, különösen ha belendülök, akkor inkább hajazok valami Rejtő-regény szökevényre.

Ezért marha fura Jövőkór témában és stílusban írni, de hát ez van.

És azért van ez, mert korábban ez a különbségtétel az írás és az adás között strukturális volt. Ha írtam is techkritikát, azt a Tettre írtam, ami a mérce aloldalaként működik, így figyelembe kellett vennem a szociológiai műveltséggel és ismeretekkel bíró mércés olvasótábort is, míg a Tett törzsközönsége az ugye a forradalmi munkásmozgalmi közegből épült. (Az elején még ott voltak az internet-trenyó balosok is, de azokat pár manőverrel sikerült lerázni.)

A Tilosnál viszont a Tilos közönsége volt adott, ami alapból egy lazább, közvetlenebb, liberter világ, és a rádió műfaja is adta, amit egy blog nem tud: hogy a szöveg meg a zene az épp valaki konyhájában vagy a műhelyében szólt, nem pedig görnyedt háttal kellett hosszú szöveget befogadni.

Ez a mostani formátum - a hírlevél vagy a vlog - nyilvánvalóan más lesz, máshol és máshogy kényszerít majd kompromisszumokra. Én is tanulok, tőletek, belőletek meg a befektetett munkából.

Ezért is választottam a substacket. Nekem a közéleti írás és a rádiózás is kvázi hobbi volt, értve ezt úgy, hogy soha egy fillért nem kerestem vele, noha láttam a számokat, hogy mit hoz vagy nem hoz. Nem tervezem (egyelőre) hogy lesz tartalom "csak" előfizetőknek, mindenesetre itt csak a támogatók kommentelhetnek: ebben az értelemben ez nekem is egy ugrás, hogy ez már nem csak egy hobbi.

Mert a végső lökést voltaképpen az adta, ahogy a Mércén lefolyt lezárás-vita alakult. Karácsonyra azt kaptam, hogy TGM személyesen egy fél bekezdésben kvázi cancellelt, később pedig a baloldal lieblingjei fejtették ki, hogy a nézeteim szerintük reakciósok.

Ez itt csak annyiban fontos, hogy a Jövőkórt próbáltam apolitikusan tartani (bár az a fajta kritika amit én tolok, az önmagában politikai állásfoglalás), míg a Tett alatt futott a direktebb politika. Itt már voltak eleve stresszes helyzetek, az én von haus aus anarchista hozzáállásom nem nagyon fért össze a választási szezonok ellenzék-ultra attitűdjével, de a lezárás-vita nálam betette a kaput.

Röviden: Írjon ezeknek bármit, akinek két anyja van.

Itt lehet szerzői autonómiám, nem vagyok kiszolgáltatva annyira kisebb-nagyobb klikkek pillanatnyi szeszélyeinek, csak mi vagyunk itt, ti meg én.

És ez fontos!

Mert a Jövőkórt és a Tettet is azért szerettem csinálni, mert közelebb vitt valahogy hozzátok. Az írás / rádiózás az introvertáltak networkingje vagy micsoda, és számomra mindig is az volt az elismerés, hogy olyanok is olvasták vagy hallgatták ezt, akik mondjuk politikailag nem értettek egyet velem, vagy amiben 80 másik dologban ellentétes állásponton vagyunk.

Ez kevésnek tűnhet, de amilyen szektás légkör kezd eluralkodni a közbeszéd minden szegletében - valójában baromi fontos. Vita nélkül nincs értelem. Nekem sosem kellett azt hazudnom, hogy független vagyok - az én pártom már/még nem létezik - de nem akarok visszamenni a vallásháborúk korába. Egyszerűbb eretneknek nyilvánítani valakit, de a felvilágosodás mégis csak arról szól, hogy megpróbáljuk a másikat meggyőzni - és beismerni, hogy ha tévedtünk.

Ettől függetlenül a Jövőkór nem lesz egy agitprop hírlevél. Fogom továbbra is hivatkozni a releváns nehéztüzérséget az én filozófiai térfelemről, de a fókusz mégis az, hogy mit tesz velünk a technológia, és hogy mit kezdjünk ezzel a folyamatos szorongással, amit a mai élet nap mint nap belénk plántál.

Mert hogyne, úgy tetszik, hogy a magyar hétköznapok nagy meccse az Orbán vs. ellenzék - de a történelem igazi tétje ennél sokkal nagyobb, és az elmúlt két év csak bemelegítés volt arra, ami várható.

Nincsenek kész válaszaim: én itt csak hangosan töprengek, és elmondom meddig jutottam. Ti meg kiegészítitek vagy tovább gondoljátok, aztán lesz ami lesz.

Ezzel is beljebb vagyunk annál, mint az a sivárság, ami odakint van.

Téma az van. Egyrészt adja magát majdnem napról napra, másrészt nekem is van egy csomó félkész bekészítve, ami már böki a csőröm, de nem volt nagyon hol lehoznom.

Amilyen borzasztó a külvilág ugye, olyan termékeny a talaj - egyik válságból/pszichózisból menetelünk vakon a másikba. Lassan leül a por az előzőről, talán el lehet beszélni értelmesen, hogy ez mégis mi a fasz volt: az újat meg meg kell fogni valahogy, hogy ne kattanjunk meg.

A percről-percre frissülő média fogaskerekei alatt bújik el a gondolat.

És most talán lesz pár hónap, ahol a hús-vér embereket lehet megkérdezni dolgokról, nem csak a képernyők kegyelmén keresztül lehet tudakozni.

Úgyhogy én itt ezzel tettem egy ígéretet, hogy lesz igényes tartalom, amit máshol biztos nem kapsz meg. Ez magamnak egy vállalás, hogy az ixedik kiégés után is álljak neki valaminek, mert van értelme.

Ezt az értelmet te adod meg azzal, hogyha feliratkozol, vagy ha másnak megmutatod vagy szólsz. Az már megelőlegzett bizalom, ha most vállalsz is cirka három-négy sört nekem havonta (belvárosi árakhoz indexálva) előfizetés formájában, mert annak akkor mutatkozik majd meg az igazi értéke, ha szépen összeáll itt egy közösség.

Én most első körben ezen leszek, hogy ezt összegereblyézzem, de kicsit rajtatok is múlik, mert ti vagytok a legnagyobb támaszom.

A következő levélig 'viszontlátásra, aztán indul a porba tört pirospirulás buli.