Még tavasszal írtam arról, hogy engem is elért a végzet: a techszektoron párhuzamosan fut végig egy gazdasági válság, amit a finanszírozást megnehezítő magas kamatlábak okoznak, másrészt egyfajta hurrá-optimizmus azt illetően, hogy a mesterséges intelligencia majd megmenekít minket azzal, hogy rengeteg emberek által végzett munkát helyettesít.
Fél évvel később benne vagyok újra a sűrűjében: gyakorlatilag ugyanazt csinálom, mint eddig, csak jóval kevesebb emberrel és jóval több "mesterséges intelligenciával", így a mai levél a mesterséges intelligenciával fog foglalkozni. Pontosabban a körülötte lévő hype-al, a piaci környezettel, meg a mindennapi tapasztalattal.
(Régen, amikor ez a hírlevél még rádióműsor volt, ilyenkor szoktam bemondani, hogy ez nem pénzügyi tanácsadás, semmi esetre se tedd fel a pénzedet ennek a levélnek a tartalma alapján a tőzsdének nevezett lóversenyre.)
Úgyhogy kezdem is az utóbbival: én is a robotom, robotjaim, robot asszisztenseim kalandjaival. Én egy elég speciális szakterületen dolgozom, pénzügyek meg kockázat, egy csomó szakzsargont meg speciális technológiát meg szabályozást kell hozzá ismerni, de ezek jellemzően olyan ismeretek, amit az új típusú mesterséges intelligencia mellből levesz. Az iparág ugyanis kitermelt magából pár millió bájtnyi internetes tartalmat az elmúlt évtizedben, így az új típusú szöveg-generátor ezeket is szépen benyalta, ha a témába vágóan kérdezek, akkor kielégítő választ kéne tudnia adnia.
Ha pedig kielégítő választ tud rá adni, az az én munkámat (pontosabban az engem alkalmazó cég büdzséjét) segíti, mert nem kell vesződni azzal, hogy írókat képzünk ki a szakterületből, hanem jön SzakemberGPT, és végtelen mennyiségű tartalmat tud előállítani rövid idő alatt, nekem csak okosan kell kérdeznem.
Na, hát SzakemberGPT valóban rengeteg szöveget tud előállítani nagyon rövid idő alatt, de ennek a minősége nem csak nagyon változatos, hanem kiszámíthatatlanul nagyon változatos.
A teljesség igénye nélkül pár példa parajelenségekre, amiket produkált:
- Ugyanarra a promptra teljesen más válaszokat produkál, mint valami kisiskolás, aki egyre sértődékenyebb,
- Teljesen jól összefoglal anyagokat, ha kérem, de a linket az anyaghoz nem bírja eltalálni,
- Simán a képembe hazudik, kitalál dolgokat
- A válaszai iszonyatosan repetitívek, ordít róluk, hogy gép generálta őket, mert ahol elfogy a kreativitása, ott szóismétlésekre támaszkodik.
És akkor abba bele se megyek, ha én adom a kezébe a készterméket, amit mondjuk át akarok iratni vagy formáztatni, és ott hasal el olyanokon, amit egy excel kivonat-táblázat mondjuk negyven éve már tudott.
Így most nagyjából ott tartunk, hogy amit megspóroltunk a réven, hogy nem kell szakíró, azt megfizetjük a vámon, miszerint az AI által előállított tartalmat kell átnyálaznom, leellenőriznem és farigcsálnom. De szó szerint: ahhoz képest, hogy egy szöveggel dolgozó ember vagyok, egyre inkább érzem magam asztalosnak, csak nyers betűből kell készterméket kipofoznom.
Erre jön rá az, amit már korábban is pedzegettem, hogy a probléma az lesz, amikor olyan embereknek kell megítélniük a mesterséges intelligencia által előállított tartalmat, akik arra nem képesek, amiből egész vicces munkahelyi helyzetek kerekednek elő.
A kedvenc példám az, hogy ha én iratok valamit ClippyTURBO-val, az nem jó, de ha a főnök rakja elém, akkor azt akkor se bíráljam felül, ha tudom, hogy faszság van benne, de más területen is gondolom hasonló dolgok mennek.
Mert tulajdonképpen ez a lényeg: a mesterséges intelligencia ígérete az volt, hogy ez forradalmi lesz és transzformatív. Az utóbbi stimmel abban az értelemben, hogy máshogy végezzük a munkánkat és meg kell tanulnunk új eszközöket használni, de nem forradalmi abban az értelemben, mint mondjuk az okostelefon vagy a villanyáram elterjedése volt.
Ennek ellenére a piacok optimisták. Az AI forradalom nagy nyertese az Nvidia, ami a technológiához szükséges videóchipeket gyártja, meg a mesterséges intelligenciával házaló vállalatok. A Goldmach Sachs pl. pár hete egy ilyen gyönyörű grafikonon állt ki a hurráoptimista álláspontot illetően:
De ha az ember a mélyére néz, akkor könnyű lesöpörni a virágnyelvet. Azt látjuk, hogy az amerikai tőzsde hét legértékesebb cégének értékelése kilőtt, míg a maradék 493 gyakorlatilag stagnál:
A két grafikon magyarázata az, hogy egy cég tőzsdei értéket nem egy cég jelenlegi bevétele magyarázza, hanem a befektetői várakozásoké. Ez azt jelenti, hogy különböző szektorokban a cég értéke a bevételeinek egy felszorzása, ami nagyjából iparáganként fix szokott lenni, attól függően, hogy a befektetők szerint a bevétel hányszorosára fog nőni, és így lesz a jövőben olyan vevő, aki a jelenlegi részvényárnál többet (jelentősen többet) fizetne érte.
Ez a kép pedig azt mutatja, hogy a befektetők nagyon jelentős várakozásokat mutatnak az AI-al házaló cégek felé, a bevételeik sokszorosára értékelve őket, míg a tőzsde túlnyomó többségének szerény jövőt jósolnak. Ha az AI cégeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy mindegyik árul valamilyen fizetős szolgáltatást, amelyért valakik-valamennyit fizetnek is, de az értékelés-bevétel szorzók csillagászatiak.
Az egyetlen igazi kivétel az Nvidia, ahol a bevételek tényleg nagyon kilőttek, de hát pont ez a trükk: egy AI cég attól AI cég, hogy Nvidia GPU-kon fejleszt. Ergo amit látunk az az, hogy a tőke ömlik azokba a cégekbe, amelyek mesterséges intelligenciát ígérnek, ezek a cégek pedig televásárolják magukat Nvidia chipekkel. Mivel pedig az Nvidia úgymond az "infrastruktúra", ezért ha az eladásai nőnek, akkor a tőke még optimistább az AI cégeket illetően, hiszen a kereslet csak nő és nő...
Ez már buborékszerű magatartás. Ha ilyen robbanás-szerűen terjedne el a mesterséges intelligencia, akkor azt végső soron a mindennapi életünkben is tapasztalnunk kellene, vagy legalább más indikátorok azt mutatnák, hogy ezen cégeknek a felhasználói rohamosan nőnek. De más adatok, pl a chatgpt látogatási statisztikái nem növekedést, hanem csökkenést mutatnak:
Összevetésképp, ez a híres grafikon szokott terjedni arról, hogy a forradalmi technológiai változások milyen gyorsan terjednek el a háztartásokban:
Az OpenAI jelenleg évi 1 milliárd dolláros bevételre tervez részvényeladási programot 90 milliárd(!) dolláros értékelés mellett.
Nyilvánvalóan ez csak akkor állhatja meg a helyét, ha a fizető felhasználók száma exponenciálisan növekedne, amihez az kellene, hogy évről évre forradalmasodik a technológia.
Ehhez képest most inkább azt látjuk, hogy az emberek és a cégek kipróbálgatnak ilyen-olyan AI technológiákat, fejlesztenek is vele valamit, de a hurrá-optimista várakozással szemben végül valami sokkal kisebb léptékű változás következik be.
A Terminátor helyett Clippy 2.0.
A mesterséges intelligencia új evangelistái persze erre azt mondják, hogy ez még csak a procedúra eleje, még nem láttunk semmit, a technológia maga exponenciálisan fejlődik. Ezt a mantrát viszont már hallottuk: a tech szektor üdvtörténete az elmúlt években témáról témára ugrott, volt cryptopénz aztán metaverzum, most pedig nagyjából ugyanazok fújják az AI buborékot, ha kell, néha apokaliptikus köntösbe bújtatva, amihez persze a sajtó aszisztál a "mindennapi félelmünket add meg nekünk ma" alapján.
Ezzel szemben az igazság az, hogy a technológia Clippy jellege megmarad. Ezek a nagy nyelvi modellek mást nem csinálnak, csak megpróbálják megtippelni, hogy bizonyos szavak után milyen szavak következnek. Ez még mindig autocomplete, ami új formájában már nem csak szavakat és mondatokat tud befejezni, hanem akár egész bekezdéseket vagy cikkeket is.
A fantáziadús cégértekeléseken túl a mérleg nyelvén további komikus dolgok vannak.
Például valóban jó a GPT arra, hogy üzleti tanácsadók munkáját hatékonyabbá tegye olyan feladatokban, amit "bullshittelj de azonnal"-ként lehetne jellemezni. Másrészről viszont a jelenleg használt modellek egyike sem képes arra, hogy ha meg van tanítva arra, hogy A = B, akkor visszaadja, hogy B=A.
Ez pedig azt jelenti, hogy bár a világunkat megváltoztatja, azért a munka végét el nem hozza. A számok alapján mindenképpen egy buborékban vagyunk, a kérdés csak az, hogy mikor fog kipukkadni, ami azt jelenti, hogy a mesés cégértekelések mikor találnak vissza a józan ész talajához.
A landolás sokaknak nem lesz kellemes, de hogy mikor fog megtörténni, arra már nehezebb jóslatot mondani.
Azért vegyük figyelembe, hogy az emberek többsége is kissé gyökér, viszont nehezebben fejleszthető :)
Az emberiség nagyrészt ilyesfajta gyökerek együttműködésére alapszik, lásd család, törzs, cég, államok stb (időnként egy-egy szélsőséges egyén is persze mozdít rajta). Az transzformatív erejű lehet, ha ezekben a szerveződésekben megjelenik még pár milliárd gyökér a GPU-n futtatva.